Sunday, December 7, 2008

Kényszeres poénkodás szakmai bevezető anyagokban

Ennek a posztnak talán a vacskamati.blog.hu-n volna a helye, de mivel a weblabor egy újabb cikke kapcsán írom, mégis ide kerül.

Bár örökzöld a téma, mostanában mintha egyre több hangsúlyt kapna a modorosságok különböző előfordulásainak online tárgyalása. Csak két referencia: modoros.blog.hu, és az épp legutóbbi posztjukban linkelt matula-cikk: http://matula.hu/index.php?section=article&rel=35&id=418.

Hát ehhez a témához tenném hozzá a magam szemelvényét, egy meglehetősen idegesítő állatfajt: a szakmai cikkekben való kényszeres jópofiskodást. Emlékszem, régen, középiskolában írtam még egy hosszú helpet a Dos Navigator nevű shellhez. Az egész egy jó hosszú írásbeli showműsor volt. Szerencsére ma már nincs meg, így ha akarnám se tudnám pontosabban felidézni. És most sem tudom önmagamat teljesen kivonni ez alól, visszaolvasva egy-két cikkemet, néhány szófordulatot igencsak kivágnék a fenébe.

Érdekes azért ennek a nyelvi/lélektani okrendszere. Az ember egy szakmai anyagban, posztban azzal szembesül, hogy nem egyenletes a téma mélysége, számos dolgon át kell ugrania, és egyéb szövegműveleteket kell végeznie, hogy a kellő pontra tudjon koncentrálni, s erről nem árt tájékoztatni is az olvasót. Ilyenkor az előadó önreflexiót gyakorol. Más oldalról meg nyilvánvalóan segíti is a befogadást az informális hangnem.

Külföldi példákon is látni ezt, és ahogy nézem, ez egy ízléses fokig valóban hasznos jelenség. Kifejezetten a szakmai anyagokról beszélek, blogposztokról, tutorialokról, bevezetőkről, melyekben a poszt írója beleképzeli magát az olvasó helyébe, s mintegy felfedező túrát kínál neki. Szóbeli előadásokban, webcastokban ez talán kissé kevésbé szokott megjelenni, talán mert a szóbeliség már eleve hozzáadja a kellő mértékű informalitást. És persze a jó konferencia-előadók mindenre képesek.

Sajnos a magyar helyzet más, legalábbis ami a webfejlesztői szakmai közösséget illeti. Nálunk, úgy látszik, egy normális Drupal-előadást nem lehet összedobni anélkül, hogy ne menne el a fele gyerekes, ripacs jópofizással. Helyben biztos jó a hangulat, de magának az előadásnak az értékéhez nem hogy nem tesz hozzá, hanem hogynemondjam lenullázza.

Ugyanez mondható a weblabor legtöbb cikkéről, modorosság a köbön. Épp a legutóbbi cikkük hozzászólásaival van tele az RSS-em, emiatt is nem állhattam meg kiírnom magamból ezt a panaszt.

Olvashatatlan szar az egész. Kezdjük ott, hogy az illető rossz címet adott, amit aztán maga is leír, talán jobb lett volna valami olyasmi, hogy "Összeszedtem minden javascript tudásomat", vagy "De érdekes ez a javascript, gyertek, fedezzük fel együtt". Össze-vissza csapong, amit szintén leír. Érthetetlenül ad elő, túlbonyolított példákkal, amit aztán tanáruras vicceskedéssel kompenzál: „Mielőtt egered elkalandozna a jobb felső sarokba”. Bah, és ez egy úgymond szakmai fórum. Helyesírás szar. Ugyanakkor persze ott vannak az elmaradhatatlan :-), az idióta vigyorgást mutató szmájlik :-), alább a hozzászólásokban is :-), ahol kivesézik az egész hiányosságait :-), hehe, hiányosságait :-), minden mondat után :-). "Fú, de logikusak vagyunk!"

"Kemény, nem? Ezen a példán egy napig rágódtam, hogy mi is lenne az öröklődés absztrakciójához illő tudományos akármi. Jó, hát nem nagyon sikerült megtalálni a megfelelő alanyt, de legalább kis kutyusok aranyos képe lebeg előttünk!"

Az, kemény... Látszik, hogy a szerző ilyen ünnepként, felfokozott, beleélt műsorként képzeli el a műve befogadását. Mint a kis kamasz felelésnél, aki kiherélt idétlenkedéssel üti el a zavarát, hogy ő most reflektorfényben van.

"Lehet kicsit tömény, de én értem, éljen :-)"

Az ilyen mondatok a középsulis számtechtanáromra emlékeztetnek, pf, hagyjuk is. Maradjunk annyiban, hogy nem mindenki tud magyarázni. De aki erre büszke... És mondom, csak a szakmai hiányosságok és az összevisszaság kompenzálásáról van szó.

„Nos, ez lesz a legrövidebb része a cikknek, ugyanis minimum külön cikket érdemelne, és jómagam sem vagyok eléggé olvasott ahhoz, hogy egy ilyen témába belevágjak. Jó, leírhatnánk ide egy két egykét (hát ez nagyon vicces!), de nem tesszük. Akit nagyon érdekel a téma, guglizzon reá!”

Cikk.

4 comments:

  1. Mintha csak magam mondtam volna.

    ReplyDelete
  2. Én csak azt nem értem, hogy mi a rákért engedik ezt így be a szerkesztők? Ez a legszomorúbb, hogy úgy tűnik, a közösség vevő erre.

    ReplyDelete
  3. Talán azért engedik be a szerkesztők az ilyen -- tényleg kellemetlen és izzadságszagúan jópofizni próbáló, kusza -- irományokat, mert nem érkezik jobb, és esetleg azt gondolhatják, hogy a középszerű írás is jobb a semminél. Hátha a mennyiség átcsap minőségbe is. :)

    ReplyDelete
  4. Részben egyetértek az előbbi hozzászólóval. Tényleg sok a szar és tényleg nincs náha már mit postolni, de éppenséggel a szerkesztő dolga lenne a szűrés. (azaz ő dönti el, hogy milyen legyen az oldal).
    Szerintem hamar viszzatérő lesz valaki egy jó oldalra. A fosmentes, gagyitól tartózkodó honlapok idővel forgalmasabbak, mint a nagy adatmennyiséggel operáló középkategóriás szakmai szájtok. Nem azért mert sok a tag, hanem mert sok lesz a lehivatkozás, ami az oldalletöltések számát (így akár az esetleges hirdetések számát is növeli).
    Jó tartalomra szükség van, aztán lesz egy halom gagyi, félgagyi, pszeudo-tudományos post, ami arra hivatkozva okoskodik hasonló, vagy közvetetten kapcsolódó témákban.
    Régi "tanulmányírói" tapasztalatom beszél belőlem. Hiába ollóztunk olykor órák alatt össze egy 200-300 oldalas tanulmányt, valahonnan muszáj volt mindig "másolni".
    A jó dologra igen is igény van, hosszú távon pedig az a tuti.

    ReplyDelete